JELLEMZÉS

 A dél-amerikai kontinensen az Egyenlítővel csaknem párhuzamosan futó folyó méltán rászolgált a "folyamok királynője" elnevezésre, mivel a Föld messze leghatalmasabb folyamja: vízhozama (sokévi átlagban 232 ezer köbméter másodpercenként) több mint kétszer annyi, mint Európa vagy Afrika valamennyi folyójáé együttvéve és több vizet szállít mint a következő 8 óriásfolyam (Kongó - 45.000 m3/sec, Orinoco - 38.000 m3/sec, Jangce - 35.000 m3/sec, Brahmaputra - 25.000 m3/sec, Paraná - 20.663 m3/sec, Jenyiszej 19.990 m3/sec, Léna - 18.900 m3/sec, Gangesz - 18.691 m3/sec) együttesen (vízmennyisége kb. 100-szor annyi mint a Dunának - 2.316 m3/sec - Budapestnél, nagyjából ötszöröse a második legbővízübb, az afrikai Kongó víztömegének és több mint tízszerese a Mississippi vízhozamának - 17.545 m3/sec). Ennek a folyónak a legnagyobb a vízgyűjtő területe (csaknem 7 millió négyzetkilométernyi kerekedett vízgyűjtője Dél-Amerika területének 40 %-a) és egyes publikációk szerint a leghosszabb is a világon (Wikipédia: A legújabb mérések szerint az Amazonas a világ leghosszabb folyója. Eddig a Nílust tartották annak, de míg a Nílus „csak” 6695 km, addig az Amazonas 6992 km hosszú. Először két brazil felfedezőnek, Paula Salhanának és Roberto Wernecknek sikerült eljutnia a forrásáig 1994-ben. Nekik is 13 évet kellett várniuk, amíg összeállt egy, a felfedezésüket megerősítő tudományos expedíció. Ez a feltételezés tudományosan még nem bizonyított). A brazilok Rio Mare-nak, azaz folyó tengernek is nevezik. Brazilul Rio Amazonas, portugálul Río Amazonas. Több mint 1000 közvetlen mellékfolyója közül, mintegy 200 hajózható. Kilenc mellékfolyója bővizűbb mint a Volga és a Duna. A spanyol Vicente Yañez Pinzón volt az első európai aki 1500-ban behajózott a folyamba. 1541-1542 között Francisco de Orellana próbálta meg végigjárni a folyót, amely sikeresen meg is történt, bár nem az Amazonas forrásáig jutott. Expedícióját leírása alapján harcos nők támadták meg, ezért kapta a folyó brazíliai szakaszán a görög mitológia harcos nőire utaló Amazonas nevet. Valószínűbb azonban, hogy Orellana hajóját az őslakos indiánok támadhatták meg akik a folyó alsó szakaszát "amaszuru" ("dagályhullám") néven hívták. Az Amazonas két nagy, az Andokban eredő folyam egyesüléséből jön létre (az atlanti-óceáni torkolatától 3778 km-re): a Marañón (teljes hossza 2112 km) és az Ucayali (teljes hossza az Apurimac forrásától 2738 km). Az Ucayali több forráságból születik (Apurimac és Mantaro=Ené; Ené és Perené=Tambo; Tambo és Urubamba=Ucayali) és ezt tartják az Amazonas fő forrásfolyójának. A két folyam egyesülése Peruban Nauta település közelében történik meg. Innen az egyesült folyam Río Amazonas néven halad tovább az esőerdővel borított sík vidéken az Amazonas-medence Selvas elnevezésű Ny-i részén (jelenleg Amazónia esőerdőinek kiterjedése kb. 4 millió négyzetkilométer). Iquitos városától (a torkolattól 3646 km-re) már 3000 tonnás 5,5 m merülésű tengeri hajókkal rendszeresen még kis vízálláskor is hajózható. Itt medre 1,5-1,7 km széles és átlagosan 10-20 m mély. Medrét egészen a torkolatig rengeteg sziget és mellékág tagolja. Egy rövidebb szakaszon Peru és Kolumbia határát is képezi. Brazíliába Tabatinga (3065 fkm) településnél 2,5 km széles mederrel lép be. Brazíliában a Rio Negro torkolatáig Solimões néven ismerik. Fontosabb mellékfolyói ezen a szakaszán balról a Javari (Brazília és Peru határfolyója), Jandiatuba, Jutaí, Juruá, Tefé, Coari és Purús Brazíliában. Jobb oldalról Peruban Nanay és a Napo, Brazíliában a Putumayo, Japurá, Badajós és a Manacapuru gazdagítja a folyam vizét. Az Amazonas északnyugati Andokban eredő mellékfolyói, a Napo, Putumayo és Japurá nagyon bővízűek. A déli mellékfolyók az Andok törmelékleejtőin erednek és rendkívül kanyargósak, általában hosszabbak és nagyobb a vízgyűjtő területük is (Juruá 3283 km, Purús 3379 km). Az alföldön hömpölygő Amazonas csekély esése ellenére (teljes esése a perui Nauta városától mindössze 145 m) is viszonylag gyors folyású a gigantikus víztömegének következtében. Átlagosan 0,5-2,5 m/sec, de árvízkor 5 m/sec vagy ennél gyorsabb is lehet a folyási sebessége. Az esős évszakban 9-15 m emelkedik a vízszintje. Ilyenkor mellékfolyóival rendszeresen elönti a környező esőerdővel borított alacsonyabb vidékeket, melyet varzeának ("elárasztott erdők") neveznek. A Solimões folyóval Manaus városa közelében (a közel 2 millió lakost számláló Manaus a Negro partján fekszik az Amazonastól 16 km-re) nagyon látványos esemény történik: itt ömlik bele jobbról a hatalmas Fekete folyam (Rio Negro), mely sötétzöld színe miatt kapta a fekete jelzőt. A Solimões tejeskávé színű vize a Negro "fekete" árjával több km megtétele után fokozatosan keveredik össze és a két folyam vize élesen elkülöníthető egymástól. Ez az impozáns jelenség "A folyók násza" néven híresült el. A Guyanai-hegyvidékről érkező Negro a folyam második legnagyobb mellékága, egyes években vízhozama meghaladja a Kongóét is. Az egyesüléstől kezdődő folyamot (itt 3 km széles) ismét Amazonas néven ismerik. A Negro után balról a Madeira vizével bővül a folyam. A Madeira (forráságai a Beni és a Mamoré az Andokban erednek) az Amazonas minden tekintetben legnagyobb mellékfolyója. A folyamot azonban a Madeira óriási víztömege sem téríti el az eddigi nagyjából K-nek tartó folyásirányától, melyet egészen a torkolatáig megtart. Az átlagosan 3-5 km széles és 26 m mély folyam Itacoatiara városánál 1500, míg az óbidosi szűkületekben 1700-1800 m-re szorul össze, de mindkét helyen átlagosan 70-100 m mélységűvé válik (egyes "üstök" akár 200 m-ig is merülhetnek). Északról, a Guyanai-hegyvidék felől érkező számos zuhatagos mellékfolyója közül a szintén sötétzöld ("fekete") színű Urubu, Uatumã, Nhamunda, Trombetas, Curuá, Maicuru, Paru, Jari a legjelentősebbek. Délről a Brazil-felföld felől az ún. "tiszta vizü", szintén zuhatagos mellékfolyók ömlenek bele: Paraná do Ramos (a Madeira egyik K-i kiágazásából születő folyó a Canuma, Abacaxis, Maués és Mamuru mellékfolyókkal), Tapajós, Curuá-Una, Uruará és a Xingu. A Tapajós és a Xingu szintén hatalmas folyók. Ez utóbbi szavanna területekről szállítja a vizet az Amazonasba. Santarém városától a folyam legalsó szakaszán 5-10 km széles (nagy vízkor 40 km szélességűvé is válhat) és átlagosan 20-50 m mély (egyes helyeken 100 m is lehet). A Xingu torkolatától kezdődik az Amazonas kb. 100 ezer négyzetkilométeres torkolatrendszere, mellyel az Egyenlítőnél ömlik az Atlanti-óceánba. Torkolata tölcsér- és deltatorkolat is egyszerre. A torkolatának szélessége a Marajó-öböllel 325 km. Maga az É-i főág is (Canal du Norte) mintegy 80 km széles. Az Amazonas hordaléka még a szárazföldtől 100 kilométerre is sárgára festi a tenger vizét. Évi átlagos hordalékmennyiségét 788 millió tonnára becsülik. Torkolatának környékén a víz iható még ott is, ahol a tengerről a szárazföld már nem is látszik, és a tenger sótartalma még a parttól 150 kilométerre is jelentősen kisebb a szokásosnál. Az Atlanti-óceán több méteres árapályának eredménye egy olyan delta, amelynek ágai tölcsértorkolatok. A porororca elnevezésű jelenség egy olyan dagályhullám, amely benyomul az Amazonasba és visszaduzzasztja azt. Ez a jelenség a torkolattól mintegy 824 km-re lévő Óbidos városáig észlelhető. A torkolat szigeteinek alakja gyorsan (évtizedes távlatban) változik. A deltának 2 tölcsérré szélesedett ága és számtalan kisebb mellékága, csatornája (más néven furoja) van. A legdélibb ága a Breves-csatorna (Tajapuru), amely a Pará folyóba ömlik. A Pará a Marajó-öbölbe (Rio Para) ömlik, melybe a szintén délről, a Brazil-felföldről érkező Tocantins folyam is torkollik. Az egyesült folyamot Marajó-öböl vagy Para folyó néven ismerik. A Marajó-öbölbe is rengeteg folyó ömlik, ezek közöl a Guamá (a Capim, Acará és Moju mellékfolyókkal) a legnagyobb, amely Belém városánál (135 fkm) csatlakozik a vízrendszerbe. A Para-Tocantins-Pará folyamrendszert egyes hidrológusok az Amazonas vízrendszeréhez sorolják. Érdekes tény még, hogy az Egyenlítő szinte „telibe találja” a deltában, az esőerdők övezetében épült Macapá városát. Maga az Amazonas innen 137 km-re éri el a tengert, de egyes tudósok szerint viszont éppen ezen a ponton ömlik a folyam az óceánba. Az Amazonas, Pará és Tocantins folyók ágai fogják közre a 48 000 négyzetkilométeres Marajó-szigetet, amely kb. akkora mint Svájc. Nagyobb városok az Amazonas parjai mellett: Iquitos, Manaus (a Negro partján, az amazonasi torkolattól 16 km-re), Santarém, Macapá. Vízrendszerében több mint 2500 az ismert halfajok száma (legismertebbek: Arapaima, Piranha, Candiru). Az amazonasi delfin (Boto) mellett a Tucuxi nevű delfinfaj is megtalálható benne. A bika cápa gyakran messze felúszik az óceánból az Amazonasba. Volt rá eset, hogy egy cápa Iquitosig felúszott. A rengeteg emlős, madár, hüllő és halfaj mellett a folyam vízgyűjtőjén található a legtöbb növény és rovarfaj is.

 ADATOK